Nagyszülők láthatási joga
Ha a szülők együtt élnek, és a gondozás, nevelés jogát együtt gyakorolják, a nagyszülőkkel való kapcsolattartás természetes módon történik. Ha azonban a szülők élettársi vagyonközössége felbomlott, általában a külön élő szülő családjában merül föl a nagyszülői kapcsolattartási igény, és a gyermek részéről a jogosultság. A gyermek a saját jogán jogosult a nagyszüleivel kapcsolatot tartani.
A gyermeknek a nagyszülőkkel való kapcsolattartása önálló jog, és ha a nagyszülők a szülőkkel rossz viszonyban vannak is, ez oknál fogva nem, csak a gyermek érdekében korlátozható a kapcsolattartási jog.
A nagyszülőket a gyermek láthatásától, kapcsolattartástól csak akkor lehet elzárni, ha a kapcsolattartás nem szolgálja a gyermek érdekét. Egy perbeli esetben a felperes nagyszülő nem nyugodott bele a lánya kifogásolt életvitelébe, és a nagyszülők között így a kapcsolat megromlott. Az anya elzárta a nagyszülőket a kapcsolattartástól. A nagyszülők ebbe nem nyugodtak bele, és kérték a gyámhatóságtól a kapcsolat szabályozását. A gyámhatóság pszichológust rendelt ki, aki véleményében – a gyermek érdekére tekintettel – a nagyszülőkkel való kapcsolattartást fontosnak minősítette, és havi egy napban javasolta megállapítani a kapcsolattartás idejét. A gyámhatóság határozatában a nagyszülői kapcsolattartást havi egy napban meghatározta. Határozatában fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szülő és a nagyszülő közötti rossz viszony az anya által előidézett okokra vezethető vissza, ebben a nagyszülőknek semmilyen szerepük nem volt. A pszichológus szakértő előnyben részesítette a nagyszülői kapcsolattartást.
Egy másik ügyben az apai nagyszülő kérte, hogy az elsőfokú gyámhivatal szabályozza a tíz éves unokájával történő kapcsolattartást, mivel azt az anya nem biztosítja. Az anya álláspontja szerint csak a saját lakásában, ellenőrzött körülmények között tudja elképzelni a kapcsolattartást, mivel a nagyszülői körülmények nem alkalmasak a kislány ott tartózkodására. Az anya állítása szerint a nagyszülők rendszeresen fogyasztanak alkoholt, és a kislány fél a nagyszüleitől. A gyámhivatal meghallgatta a feleket, és pszichológiai szakvéleményt kért arról, hogy a kislányt milyen érzelmek fűzik a nagyszüleihez. A pszichológus pozitívnak ítélte meg a kislány érzelmeit a nagyszülőkhöz, és viszont. Így havonta egy alkalommal, 3 órai időtartamban szabályozta a kapcsolattartást. A döntésé ellen a nagyszülők jelentettek be fellebbezést, amely alapján a másodfokú gyámhivatal helyszíni szemlét tartott az apai nagyszülők lakóhelyén, mert az anya alkalmatlannak minősítette azt a helyszínt kapcsolattartásra. A helyszíni szemle során a gyámhivatal meggyőződött arról, hogy alkalmas a gyermek ott tartózkodására, és az anya állítása alaptalan. Erre való tekintettel – az elsőfokú határozatot megváltoztatva – 8 órában rendelte el a kapcsolattartás időtartamát, és annak helyszínéül a nagyszülők lakóhelyét jelölte meg.
Ha a különélő szülő részére már szabályozva van a kapcsolattartás, és a különélő szülő és a nagyszülő között a kapcsolat jó, akkor a fő szabály szerint a külön önálló nagyszülői kapcsolattartási időt a bíróság általában nem rendeli el. Ha a szülők nincsenek jó viszonyban, akkor a gyámhivatal a már elrendelt szülői láthatási időből – kvázi – von el időtartamot, és azt az időtartamot a nagyszülők részére biztosítja.
Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha bármely oknál fogva a szülő nem tud élni kapcsolattartási jogával, az elrendelteknek megfelelően, akkor lehetőség van rá, hogy a nagyszülő kapcsolattartási joga bővüljön, és több időt kapjon az unokájával való kapcsolattartásra.